Zelleres krumplifőzelék

Hozzávalók 4 személyre:  1 zeller, 80 dkg krumpli, 1 hagyma, 4 evőkanál olaj, 2 dl tej, 1 evőkanál étkezési keményítő, só, bors, zellerzöld, 8 szelet sonka.

Elkészítése: A zöldségeket megpucoljuk, megmossuk. A hagymát apróra, a krumplit kockákra vágjuk, a zellert pedig lereszeljük. Az olajat egy lábasba öntjük, hozzáadjuk a hagymát és üvegesre dinszteljük. Ekkor hozzáadjuk a zellert is és tovább dinszteljük, majd felöntjük kevés vízzel és fedő alatt 5 percig főzzük. Beletesszük a krumplit, az apróra vágott zellerzöldet, sózzuk, borsozzuk és puhára főzzük. A tejet elkavarjuk a keményítővel és besűrítjük a főzeléket. Forralunk rajta egyet, majd félrehúzzuk és pirított sonkaszeletekkel tálaljuk. 

Diós-szőlős sajtos rolád

Hozzávalók 1 rúdhoz: a laphoz:  4 tojás, 3 evőkanál tejföl, 6 evőkanál darált dió, 4 evőkanál liszt, 1 teáskanál sütőpor, só, bors; a krémhez: 10 dkg krémsajt, 5 dkg márványsajt, 5 dkg Edami sajt, 5 dkg dió, 1 fürt fehérszőlő,  só, bors. 

Elkészítése: A tojásokat szétválasztjuk a sárgáját összekeverjük a tejföllel, ízlés szerint sózzuk, borsózzuk. A lisztet összekeverjük a dióval meg a sütőporral, a tojásfehérjét felverjük, majd ráöntjük a tejfölös sárgáját, rászórjuk a lisztes diót  fokon, és óvatosan összekavarjuk. Sütőpapírral bélelt hosszúkás tepsibe simítjuk és előmelegített sütőben, 15 percig sütjük. ha megsült kivesszük és sütőpapírral együtt felcsavarjuk, majd vizes konyharuhába csavarjuk és úgy hagyjuk kihűlni. Közben a márványsajtot villával összetörjük, hozzáadjuk a krémsajtot és kikavarjuk, sóval és borssal ízesítjük. A diót meg a sajtot kis kockákra vágjuk.  A kihűlt lapot kicsavarjuk, lehúzzuk a sütőpapírt róla és lekenjük a sajtos krémmel(1 evőkanálnyi krémet félreteszünk), megszórjuk a dióval, a sajtkockákkal meg a szőlőszemekkel és szorosan feltekerjük. Visszacsavarjuk a sütőpapírba és 2-3 órán át hűtőben dermesztjük. Tálalás előtt a megmaradt krémmel díszítjük, majd éles késsel szeletekre vágjuk. 

Magyaros burgonyakrém

Hozzávalók 4 személyre: 20 dkg burgonya, 8 dkg füstölt szalonna, 2 közepes lila hagyma, 2 cikk fokhagyma, 3 piros paprika, 1 csípős paprika, 3-4 evőkanál házi paradicsomlé, só, bors, fűszerpaprika.

Elkészítése: A burgonyát meghámozzuk, kockákra vágjuk és sós vízben puhára főzzük. Közben a szalonnát is kockákra vágjuk és zsírjára sütjük. A pörcöt nem szedjük ki, rádobjuk a csíkokra vágott hagymát, paprikát meg csípős paprikát és kevés vizet öntve alá, megpároljuk. A végén beletesszük az áttört fokhagymát is, megszórjuk sóval, borssal és fűszerpaprikával. A megfőtt burgonyát szűrőkanállal kiszedjük a vízből és rátesszük a hagymás-paprikás alapba, majd összeforgatjuk és hűlni hagyjuk. Mikor langyos, késes aprítóba tesszük és krémesre dolgozzuk, közben annyi paradicsomlevet adunk hozzá, hogy krémes állaga legyen. Friss vagy pirított kenyérrel fogyasztjuk. Nagyon ízletes szendvicskrém. Ha gyerekeknek adjuk, ne tegyünk bele csípőspaprikát!

Marinált gomba

Hozzávalók 4-5személyre:1 kg apró csiperke gomba, 2 dl olívaolaj, 1 dl almaecet+1 evőkanál, 2 teáskanál cukor, 1 csípős paprika, 3 cikk fokhagyma, 1 teáskanál egész bors, 1-1 teáskanál szárított rozmaring és kakukkfű, 2-3 szál petrezselyemzöld, só.

Elkészítése:  A csípőspaprikát, a fokhagymát meg a petrezselyemzöldet apróra vágjuk és egy salátástálba tesszük. Hozzáöntjük az olajat, 1 dl ecetet és 2 dl vizet, beleszórjuk a cukrot, a szárított fűszereket, sót, borsót és alaposan összekeverjük.  Enyhén sós vizet főni teszünk és  hozzáadjuk a megmaradt ecetet. Közben a gombát megmossuk, nagyságuktól függően félbe  vagy negyedekbe vágjuk. Mikor a víz forr, beletesszük a gombát és újraforrástól számítva 2 percig főzzük, majd szűrőkanállal kiszedjük és beletesszük a fűszeres lébe. Fogyasztásig hűtőben tároljuk, közben többször megkavarjuk. Másnap már fogyasztható, önmagában, salátában vagy pedig sültek mellé. 

Szüreti menü: Birkagulyás

Hozzávalók 6-8 személyre: 1,5 kg birka lapocka és oldalas, 1 evőkanál zsír, 2 hagyma, 4-5 cikk fokhagyma, 3 sárgarépa, 1 petrezselyemgyökér, 2 zöld paprika, 1-2 csípős paprika, 4 paradicsom, 1,2 kg krumpli, só, bors, fűszerpaprika,  őrölt köménymag, 3-4 babérlevél.

Elkészítése: A zöldségeket megpucoljuk, megmossuk, a hagymákat apróra, a zöldségeket karikára illetve kockákra vágjuk. A húst megmossuk és kisebb darabokra vágjuk. A zsírt felhevítjük, beletesszük a hagymát és üvegesre dinszteljük. Hozzáadjuk a fokhagymát, megszórjuk fűszerpaprikával, félrehúzzuk a tűzről, hogy ne égjen meg és összekavarjuk. Beletesszük a hagymás alapba a húst, összekeverjük és visszatesszük a tűzre, majd fehéredésig pirítjuk. Megsózzuk, borsal meg köménnyel fűszerezzük, beletesszük a babérlevelet, felöntjük vízzel és megfőzzük. Mikor a hús elég jól megpuhult, hozzáadjuk a paprikákat, a sárgarépát, a fehérrépát meg a paradicsomot és együtt puhára főzzük. Az utolsó 10 percben beletesszük a krumplit is. Főzés közben ha a leve elapad, meleg vízzel pótoljuk. Mikor az ételt készen van, félrehúzzuk a tűzről, lefedjük és 20 percig pihentetjük, majd forrón tálaljuk. 

Szüreti menű: Kemencés húsleves

Hozzávalók 8 személyre: 1,5 kg friss  csontos disznóhús(orja és oldalas), 1 kg sárgarépa, 50 dkg petrezselyemgyökér, 1 zeller, 1 paszternák, 2 hagyma, 1 fej fokhagyma, 1 paprika, 1 karalábé, kis káposzta, 1-1 nagy csokor zeller és petrezselyemzöld, 1 szál lestyán, só, 1 evőkanál egész bors, 30 dkg lúdgége tészta.

Elkészítése: A húst megmossuk, feldaraboljuk, megsózzuk és jól bedörzsöljük. A zöldségeket megpucoljuk, megmossuk és félbe vágjuk. A hagymákat megmossuk, gyökeres részüknél bevágjuk, de nem pucoljuk meg. A karalábét meg a káposztát félbe vágjuk, a zöldfűszereket megmossuk, egy csokorba kötjük. A cserépedény aljára tesszük a zöldségek felét, ráhelyezzük a csontos húsdarabokat és befedjük a többi zöldséggel. Beleszórjuk az egész borst, megsózzuk és a tetejére tesszük a zöldfűszereket. Felöntjük hideg vízzel, befedjük a cserépedény fedelével és a befűtött kemencébe tesszük. A kemence ajtaját bezárjuk és 3 órát hagyjuk bent. Ezután az ajtót kinyitjuk, 15 percig hagyjuk kicsit hűlni, majd óvatosan kivesszük az edényt és a levest leszűrjük. A hagymákat, paprikát kidobjuk, a sárgarépát, petrezselyemgyökeret, karalábét és káposztát egy tálba tesszük, mellérakjuk a húst és a leves mellé kínáljuk. Főtt lúdgége tésztával tálaljuk.

Megjegyzés: A hosszú főzési folyamat alatt a levesben  a zöldségek nem főnek szét, és annak ellenére, hogy a keletkező habja nincs leszedve, a leves nem lesz zavaros. A levest sütőben is el lehet készíteni. Az edényt forró sütőbe tesszük, 20 perc után a lángot lehúzzuk és úgy főzzük tovább. 

A szegény ember szőlője (Népmese)

     Volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy szegény ember s annak három fia.
     Ennek a szegény embernek egy darab szőlője volt, egyebe semmi, sem égen, sem földön. No, hanem őriztette a szőlőjét, akárcsak a szeme fényét. Sorba jártak ki a fiai a szőlőbe, és strázsálták éjjel-nappal.

     Egy reggel a legidősebb fiú ment ki a szőlőbe, ott leült, s elkezdett falatozni. Amint ott falatoznék, elejébe ugrik egy béka, s kéri a legényt:
     – Adj egy falás kenyeret, te legény, már két hete, hogy egy falatot sem ettem.
     – Majd holnapután vaskedden – mondotta a legény, s elkergette a békát.

     A béka elment szó nélkül, de a legény csakhamar elaludott, s mikor felébredt, a szőlő úgy meg volt dézsmálva, hogy a legényt a hideg is kirázta nagy félelmében. Másnap a középső fiú ment a szőlőbe, de az éppen úgy járt, mint a legidősebb. Attól is kért a béka kenyeret, de ez a legény is elkergette, még jól meg is dobta kővel. Azután lefeküdt, elaludott, s mire felkelt, fele sem volt meg a szőlőnek. Hej, zsémbelt a szegény ember, nem volt otthon maradása a két idősebb legénynek, elkergette az apjuk. Egyebük sincs annál a kis szőlőnél, s arra sem tudnak vigyázni! Mondotta a legkisebb legény:
     – Ne búsuljon, édesapám. Ami maradt, az meg is marad, azt én őrzöm.
     Kimegy a legény a szőlőbe, leül ő is falatozni, s hát jő egy béka, kenyeret kér tőle is.
     – Adok én jó szívvel, hogyne adnék.
     Letört egy jó darabot a kenyérből, s szépen a béka elé tette.
     – Egyél, szegény béka, nesze.
     – No, te fiú – mondotta a béka –, jótétel helyébe jót várj. Nesze, adok neked egy rézvesszőt, egy ezüstvesszőt meg egy aranyvesszőt. Majd az éjjel eljön három paripa, egy rézszőrű, egy ezüstszőrű meg egy aranyszőrű, hogy összerugdossák a szőlődet, de te csak suhints rájuk külön-külön ezekkel a vesszőkkel, s egyszeribe megszelídülnek. Aztán meglátod, hogy sok hasznukat veszed az életben.
     Úgy lett, ahogy a béka mondotta. Eljött éjjel a három paripa, berontottak a szőlőbe, nyerítettek, rúgtak, kapáltak, hányták fel a földet a csillagos egekbe. De a legény sem nézte összedugott kézzel, rájuk suhintott magyarosan, s hát abban a pillanatban úgy megszelídültek, úgy állottak előtte, mint három bárány.
     – Ne bánts minket – mondották a paripák. – Ha valamire szükséged lesz, csak suhints a vesszőkkel, s nálad leszünk.
     Azzal a paripák elnyargaltak, a fiú pedig hazament. De semmit sem szólt, sem az apjának, sem a testvéreinek arról, hogy mi történt. Azok csak csudálkoztak, hogy mi tenger szőlő lett, hogy az egész falunak nem lett annyi bora, mint nekik. Alig tudták leszüretelni.
     No, telt-múlt az idő, egyszer a király, mint gondolt, mit nem, egy magas fenyőszálat állíttatott a templom elé, a fenyőszál tetejére tétetett egy aranyrozmaringot, s kihirdettette az egész országban, hogy annak adja a leányát, aki lovával olyan magasra ugrat, hogy a fenyőszál tetejéről lekapja az aranyrozmaringot. Próbálkozott mindenféle királyfi, herceg, de hiába próbálták, még félig sem tudtak felugratni. Mikor mind nagy szégyenkezve elkullogtak, jött egy legény rézszőrű paripán. Fején rézsisak volt, hogy ne lássa senki, aztán sarkantyúba kapta a lovát, egy ugrással lekapta a rozmaringot, s úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Hát bezzeg a szegény ember legkisebb fia volt ez a vitéz. De otthon nem tudtak erről semmit. A rongyos ruhájában ment haza, s mikor az apja meg a testvérei hazakerültek - mert azok is oda voltak csudalátni -, ott heverészett a kuckóban. Mondják a bátyjai, hogy ők mi mindent láttak. Mikor mindent elbeszéltek, azt mondja a legény:
     – Jobban láttam én azt, mint ti.
     – Ugyan honnét láttad volna jobban? – kérdezték a bátyjai.
     – Hát fölállottam a kerítésre, s onnét láttam.
     A legények még ezért is irigykedtek az öccsükre, s hogy többet ilyesmit ne lásson, a kerítést lebontották.
     Következő vasárnap még magasabb fenyőszálra egy aranyalmát tétetett a király. Most is próbáltak szerencsét sokan, de hiába. Hanem mikor nagy szégyenkezve mind elkullogtak, jött ezüstszőrű paripán egy vitéz, akinek ezüstsisak volt a fején. Ez egy ugrással lekapta az aranyalmát, s úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Mire a szegény ember s két idősebb fia hazakerült, a legkisebb fiú már ott hevert a kuckóban.
     Mondják neki nagy áradozva, hogy mit láttak, bezzeg olyat a kuckóból nem lehet látni!
     – Ó, én jobban láttam, mint ti – mondotta a legény.
     – Ugyan honnét láttad?
     – Felmásztam az ól tetejére, s onnét láttam.
     A legények nagy mérgükben szétszedték az ól tetejét is, hogy az öccsük ne lásson onnét. Harmadik vasárnap még magasabb fenyőszálra arany selyemkendőt tűzetett fel a király. Bezzeg, hogy ezt is a szegény legény kapta el. De most sem ismerte meg senki, mert aranyszőrű paripán volt, s aranysisak fedte az arcát.
     Beszélik otthon a legények nagy dicsekedve, hogy mi csudát láttak.
     – Jobban láttam azt én – mondotta a legény.
     – Ugyan honnét láttad?
     – Honnét? A ház tetejéről.

     Mérgelődtek szörnyen a legények, s nagy mérgükben széthányták a ház fedelét is. Aközben a király kihirdette országszerte, hogy jelentse magát az a vitéz, aki elvitte az aranyrozmaringot, az aranyalmát, az arany selyemkendőt. Eltelt egy hét, eltelt két hét, nem jött senki. Akkor a király odahívatta az udvarába, aki valamirevaló legény csak van az országban. Azok közt sem volt az a híres vitéz. Mikor aztán mind eltakarodtak, jött aranyszőrű paripán a legény, aranyos ruhában. Kalapjába volt tűzve az aranyrozmaring, a lova kantárjába az arany selyemkendő, s egyik kezében tartotta az aranyalmát.
No, csakhogy megjött. Örült a király, de még jobban a királykisasszony. Mindjárt megtartották a lakodalmat, s a király a legénynek adta egész országát.
     Még ma is élnek, ha meg nem haltak.