Tavasszal, friss juhtej idején szokták főzni a Torockói asszonyok. Korán reggel mentek ki a mezőre dolgozni, így hamar elkészülő ételeket, levest készítettek, amit magukkal vihettek. Tápláló és a friss kapor miatt frissítő ízű volt, ami jól jött az elfáradt embereknek.
recept Hantz Lám Irén: A torockói konyha, ízek, szokások című könyvéből
Hozzávalók: 40 dkg orda, 2 dl tejföl, 1 csokor zöld kapor, 2 evőkanál liszt, só
Elkészítése: 1 liter vizet enyhén megsózunk és beletesszük az ordadarabokat majd felforraljuk. A lisztet elkavarjuk a tejföllel, kevés levessel hőkiegyenlítjük és behabarjuk vele a levest. Apróra vágott zöld kaporral ízesítjük.
Torockó régi bányászfalú, lakói betelepült székelyek. A falú felett uralkodik a háromcsúcsú Székelykő hatalmas sziklabérce. Érdekessége, hogy itt a Nap kétszer kel fel. Korán reggel megjelenik az égbolton, a Székelykőtől balra, majd elbújik a Székelykő mögé, és csak később emelkedik oly magasra, hogy bevilágíthassa az egész falut. Ezt különös jelenséget az 1130 méteres észak-dél vonulatú Székelykő sajátos alakja okozza.
Torockó másik látványossága a főtere, a fehérre meszelt, lenyűgöző szépségű, szász stílusú házakkal, melyek Európa Nostra díjban is részesültek.
 |
| Torockó |
Torockó legendája
„Különös hely a torockói Remete völgye. Mesélik, hogy valamikor régen, a völgyben tündérek tanyáztak. A tündérkirály palotája ott állt az égig érő sziklák alatt. A tündérkirály leánya a palota ablakából naphosszat a sziklás völgyet nézte. Lassan ránehezedett a hegyek sötétlila árnyéka és mély bánat lett úrrá lelkén. Apját aggasztotta leánya szomorúsága. Tanácskozásra hívta össze a környék tündéreit, s elmesélte nekik nagy bánatát. „A zord sziklák formáját kellene megszelídíteni!”- szólt az egyik tündér. „Ragyogó napfelkelte segítene a dolgon”- szólt a másik. „De még ez sem elég – szólt köztük a legidősebb – ha megtehetnénk, hogy a sziklás völgyben naponta kétszer keljen fel a Nap, az lenne igazán tündéri munka!” Erre mindnyájan munkához is láttak: Másnap reggel olyan napfelkeltére ébredt a tündérkirály égszemű
lánya, amilyen még nem volt a világ felett. A Nap korongja sziporkázóan ontotta sugarait. Vakítóan fényes volt, nem halványvörös, amilyennek máshol ismerik a felkelő napot. Aztán kékes homály borította be újra a világot. A nap korongját eltakarta a sötétszürke sziklarengeteg. A tündérlány csalódottan apjára nézett. „Várj kicsikém türelmesen, a csoda kedvedért mindjárt megismétlődik” – biztatta a lányát a király. Amikor a ragyogó napsugár másodszor is megjelent a völgy felett, a tündérleány szeméből örömkönnyek hulltak. Reménykék, apró virágok borították be a környező réteket.
A torockói völgyben az óta naponta kétszer kel fel a nap… A világon semmi sem a véletlenek műve.”
 |
| Székelykő |